Ebben az írásban olyan tapasztalatokat sorolok fel, amik elgondolkoztattak engem is, amikor kismamaruha vásárlásába fogtam.  Pl. rájöttem arra, hogy sokszor jó befektetés egy valóban jó minőségű kismamaruhát venni.

Áááááááááá, arra a kilenc hónapra nem veszek kismamaruhát!

Ez nem így van! Ez a mondat nagyon egy oldalról világítja meg a kérdést, sok női „összetevőt" nem vesz számításba...

Először is azért nem csak erre a kilenc hónapra vásárolunk, hanem ezeket a ruhadarabokat a terhesség után is bátran lehet hordani.

Miért is?

Mert kevés olyan mázlista van, aki miután hazamegy a babával, már fel is tudja venni az érettségi kosztümét.

Általában néhány hónap, míg az ember ismét hordani tudja eredeti ruháit. Vannak, akik a szoptatás alatt még további kilókat híznak, vagy ha nem is híznak, de megőrzik terhességük emlékeként a felszedett kilókat. Hála szerencsés alkatomnak, nekem speciel két hónap után nem volt gondom. Az alatt pedig simán elhordtam a kismamaruháimat.

Olyannyira simán, hogy a kismamafarmerjaimat még a mai napig hordom télen. Szabásának köszönhetően, ha hosszú a pulcsim, nem látszik a pamut pocakbetét, viszont azt felhúzva nem lóg ki a derekam, így nem is fázik. Ráadásul marad hely alatta a több garnitúra meleg harisnyának is.

Hasonló praktikuma van a kismama-felsők egy részének is. A pocak miatt mindegyik kismama-felsőt hosszabbra szabnak, mint egy normál blúzt, így a szülés után ápol s eltakar. De nemcsak esztétikai előnyei vannak, hanem bizony megvédi a derekat a megfázástól, hisz elég hosszú ahhoz, hogy ne csússzon fel - aki pedig legalább olyan fagyosszent, mint én, annak ez sem mellékes szempont.

Másrészt nagyon sok kismama-felsőt már a szoptatás jegyében terveznek, jórészt a dekoltázst úgy oldják meg, hogy pillanatok alatt tudjunk tálalni a babának. Ez különösen télen praktikus, amikor nem kell a hidegben teljesen nekivetkőzni a szoptatáshoz.

A másrészről, ami miatt nem elég árnyalt ez a kijelentés, pedig az, hogy egy kismamaruhát egy szezonra vásárolunk, pontosan úgy, mint amikor pocak nélkül ruhát vásárolunk. Most terhességnek hívjuk, pocak nélkül pedig évszakoknak - attól, hogy babát várunk, nem áll meg az élet!

Hányszor, de hányszor előfordult velem (és szerintem egyáltalán nem vagyok egyedül), hogy megvettem egy pulóvert, imádtam, így rongyosra hordtam egy év alatt.

Az is előfordult, hogy imádtam azt a nadrágot, hordtam is rendesen, de következő ősszel, amikor ismét előkerült a nyári ruhák takarásából, ránéztem, és nem tudtam elképzelni, hogy vajon mi a fene tetszett nekem azon a nadrágon! Más kérdés, hogy nincs szívem kidobni, jó lesz még itthonra takarítani, de nem; valójában soha többet nem veszem fel. Nem kismamaruháról beszélek most!

Egyszerűen arról van szó, hogy ruháink többségét amúgy is csak egy-egy szezonra vásároljuk. A divat is és mi magunk is elég gyorsan változunk ahhoz, hogy mára már nem öt-hat évre veszünk egy nadrágot, hanem pillanatok alatt lecseréljük.

Annyi a különbség, hogy a szürke hétköznapokban a ruhavásárlás öröm, babavárás idején pedig kényszer - pedig, ha átgondoljuk, amúgy is vásárolnánk ruhát. Senki nem akarja megúszni a telet egy nadrággal, csak kismamként jön az a kényszerképzet, hogy elég lesz egyetlen egy nadrág egy egész terhességre....

Előnyei is vannak a kismamaruha vásárlásnak:

A babára hivatkozva az ember férje hajlandó órákat állni, míg kiválasztjuk gyermeke anyjának idei kollekcióját! A baba előtt hányszor lehetett elcsalni ruhát venni? Egyáltalán a baba előtt hányszor lehetett díszkísérettel ruhát venni, hogy segítsenek nekünk kiválasztani, hogy mi is a megfelelő ruha?

Elhihetitek nekem: kismama egyedül ruhát nem vesz. Vagy a nagyi vagy a büszke apuka biztosan elkíséri a kismamákat, aktívan részt vállalva a választásban! Előtte maximum az fordult elő, hogy megvettük álmaink ruháját, majd leforrázva álltunk a család előtt, hogy mennyire nem áll jól az a ruha vagy „hogy vehettél meg ilyen borzalmat?" kezdetű mondatokkal bombáztak.

Sőt sokszor az eufóriában élő apuka vagy nagymama, beugrik hozzánk vásárolni egy-egy felsőt, nadrágot. Csak úgy, meglepetésként, a gyermeke anyjának (az unokája anyjának).

Hányszor fordult elő, hogy a baba előtt férjünk csak úgy meglepett egy-egy ruhadarabbal? Sőt, mivel beállít egy általa kiválasztott ruhával, így legalább azt is megtudjuk, hogy neki valójában milyen ruhában is tetszünk! Melyik is az a ruha, ami nem borzalmas, vagy amiben szerinte igazán csinosak vagyunk. Márpedig az apukák növekvő pocakunk mellett is büszkén vonulnak, pláne, ha még úgy is nézünk ki, hogy pocakunk ellenére megfordulnak utánaunk mások! Amíg próbáljuk az anyukákkal a kismamaruhákat, sokat beszélgetek az apukákkal is. Sokszor ők mondják, hogy attól, hogy jön a baba, ő még mindig a csinos feleségét akarja látni, ahhoz viszont fontos kellék a megfelelő ruha is!

Tényleg elismerésem minden férfinak, leendő apukának - pláne lányos apukának, hisz neki a jövőben lesz még néhány köre női divat tekintetében...

Mivel mára már négy férif vesz körül (bár a legkisebb maximum üvöltéssel tudatja velem nem tetszését), így minden reggel megtapasztalom a negatív kritikát, ha nem úgy öltözöm fel, ahogy nekik tetszik. Vagy a férjem vagy valamelyik nagyfiam örökké beledumálnak abba, hogy mit veszek fel! Elképesztő, de már egy öt éves is képes volt olyat mondani, hogy visszasomfordáltam a szekrényem elé... 

Szóval ne csak arra gondoljunk, hogy kilenc hónapra nem veszünk ruhát! Az alatt a kilenc hónap alatt is megmaradunk nőnek, sőt nőiességünk megtelik értelemmel. Napról napra, ahogy a pocak nő. Melletünk pedig életünk szerelme, gyermekünk apja vonul, nem nézhetünk ki mellette úgy, mint egy leszakdt farzseb!

waiting for you

ARÉNA PLÁZA, Budapest