Amikor egy alkalommal első babámmal beállítottam a védőnőhöz , egy kedves ismerősömmel futottam össze.

Ő akkor látta először az akkor két hetes kis fiamat és olvadozva mondta:

- Istenem, de édes pici baba! Igyekezz jól megjegyezni, mert úgysem lehet!

Én mosolyogva intettem, hogy ez nem lesz nagy ügy, hiszen mindent elteszek emlékbe, minden nap írom a baba naplót, örökké fotózunk... ááááááááááááá nem lehet azt csak úgy elfelejteni.

Sajnos el lehet! Nem is értem, hogy miért ennyire igazságtalan az élet. A szépre, a jóra, a csodára, csak körvonalakban emlékszünk, bezzeg a szörnyűségekre, azokat képesek vagyunk életünk végéig éles, határozott emlékképekkel hurcolni.

Amikor második babámat vártam és előkerültek nagy fiam első ruhácskái ámuldozva néztük, hogy te jó ég! Hogy lehetett ez a gyerek ennyire pici, hogy ezek a ruhák nagyok voltak rá? Egyszerűen nem bírtuk felidézni, hogy milyen is volt ő az első napokban.

Második babám egy kilóval nehezebb és 2 cm-el hosszabb volt születésekor, mint életünk első csodácskája. Érdekes módon, nem emlékeztünk, hogy mekkora is az a bizonyos pici, de azt tudtuk, láttuk, éreztük, hogy ez a baba igenis hatalmas. Ezt mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy az 56-os méretű ruhácskák éppen jók voltak rá.

Őszintén megzavarodtunk a pici és pici közti különbségtől. Különösen most, Húsvét Vasárnap, amikor legkisebb közös többszöröst is meghozta a húsvéti nyuszi!

Első gondolatom, mondatom vele kapcsolatban az volt: "te jó ég,milyen pici!!!!" Paramétereit tekintve valóban ő lett legkisebb gyermekünk.

Ez alkalommal nem hagytam magam - elhatároztam (utolsó újszülöttem lévén) igenis rögzíteni fogom a méreteit, rögzíteni fogom a csodát, az első napok varázsát, illatát, édes pici újszülöttem és a vele érkezett varázslat hangulatát. Otthon, azokkal a tárgyakkal, amik körül vesznek minket évtizedek óta (nagymamámtól és további felmenőimtől örökségként) és remélem, mint ahogy engem is, az unokáimat is kísérik majd életükön át. Ezeknek a tárgyaknak a méreteit ismerem és ismerni fogom, amikor majd ismét a kezembe kerülnek ezek a képek vagy majd újszülött unokáim.

A pillanat rögzítését ezért úgy tehetem meg,hogy akármikor, ha emlékezni akarok a kis combocskákra, miniatűr talpacskákra, mancsocskákra, akkor valóban emlékezzek és ne csak homályosan!

Ha szeretnél te is ilyen gyönyörű fotókat újszülött babádról, ha szeretnéd Te is rögzíteni a pillanatot, az első napok csodáját, vagy csak kíváncsi vagy, milyen képek készültek még a legkisebb közös többszörösről és újszülött kollegáiról

KLIKK a képekre!